Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A pásztorfurulyárol

2009.02.02
A pásztorfurulya, nálunk, a Kárpát-medencébe élő pásztor népek egyik kedvelt hangszere volt évszázadokon át. Ma már egyre kevesebben használják. Ezt a hangszert a pásztorok, maguk, tapasztalták ki, használata nem egységes. A pásztorfurulya legközelebbi rokonai, a kaval és a tilinka, melyek használata hasonló,  és együtt egy egységes fúvóshangszer kultúrát teremtettek tájainkon.

 

Hang skálája dúros, alacsony tercen és szeptimen alapszik, ez természetes velejárója a hangszernek, bizonyos játékstílusok ezt kiküszöbölik, mások így használják. Régen nem hangolták pontos hangra, ezért nem mindig volt használható fix hangszerek mellett. A hangszer két és fél oktávja különböző fúvás erősséggel érhető el, a 2. oktávot erősebben, a felső kvintet még erősebben kell megfújni.

 

Átlagos hossza kb. 28- 45cm között van, a használt modellek nagyjából ebbe férnek bele, de vannak kivételek is. Sok Gyimesi furulyás szereti a nagy testű furulyákat, a szép meleg hangja miatt, ezért becsülete van a nagy D furulyának, és a mélyebb C-nek is, Ez el érheti a 60cm hosszúságot, amin már nem olyan könnyű a lyukakat be fogni. Szintén ezt a hosszúságot a félenfuvók is el érték .A logón szereplő hangszer például egy régi gyimesi "darab", hossza el éri a 60cm-t feltételezem, hogy a mólt század,XX.-ik, elején készülhetett.pl-siptipus.jpg

A hangszer testét felül a síp határolja. A dugós típusú síp egy légoszlop vezető résszel, aknával, kezdődik. Az aknát belülről a dugó határolja, kívül a hangszer teste. Az akna a levegőt egy nyelvre fújja, itt keletkezik a hang. Ezt követi egy hat lyukú közép rész. A belső furat henger alakú, kivéve az alsó lyuk alatti néhány centit. Ez belülről el vékonyodik, így lesz az a szűkület, amit a görgényvölgyi terminológiába a hangszer seggének hívnak.

 

A hangszer rezonáltatásának fontos eszköze a síp. A vidékünkön többféle síptipus volt elterjedve, amit két nagy csoportra osztottam: dugós, a ma elterjedtebb, és dugó nélküli, amelyet a szak irodalom peremfuvásnak hív. A Gyimesiek félenfúvónak hívják, én ezentúl ezt fogom használni "szakkifejezésként", Ambrus Fülöp tiszteletére,akitől ezt a szót először hallottam, és aki értékes információkkal látott el ez ügyben. A dugóval el látott furulya sípjainak is van néhány változata, ezeket tájegységenként meg különböztetjük, ezekből magyar nyelvterületen a somogyi, mely egy kissé eltérő tipus is egyben, valamint a felvidéken használt furulyák szintén más épitésü dugós síppal vannak el látva.

 

És mégis.... nem szabad meg feledkezni a félenfúvórol sem. Merthogy ez a síp is egy önálló életet ad a pásztorfurulyának. Persze ezt első sorba magamnak mondom, merthogy ez nekem is "későn esett le...." Két dolog vezetett el addig, hogy komolyan vegyem ezt a sípot, mind Kárpát medencei örökséget, az egyik Ambrus Fülöp volt, egy nagyon értelmes, logikus, megbízható mesélő emberke, aki el mondta, hogy az ö nagyapja, ráadásul Csíkszenttamási volt, és félenfúvón játszott. Részletesen el magyarázta a sípot, és a hang formálást is, de a neve mindent el mond magától. Fontosnak tartotta ö is meg jegyezni, hogy a hangszer teste nagyobb volt, mind a ma látható dugós furulyák. Később fokozatos megerősítéseket kaptam, hogy ez a síp a régi korokba elterjedtebb lehetett, nálunk is.

 

A másik, hogy gyakran láttam régi furulyákat, amiket Görgény völgyén készítettek, nagy testűek, és félenfuvók. Az elején nem vettem komolyan, mert a turista iparnak szánt csalásnak tűnt, de lassan ki derült, hogy használták, és egészen jó hangszerek, sőt régiek... E síp ma már egyre kevésbé használt, a visszaszorulásának okait a hangszer készítés fejezetébe fejtegetem.

 

A mappában található képek előnézete pásztorfurulyáról

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.