Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Spirális oktatás módszere

2011.12.19

Horizontális fejlődés

Ezt az egyszerűsödést nem csak elképzeljük, hanem halljuk eredetibe is a terepen, ha olyan furulyásoktól gyűjtünk, akik ritkábban játszanak. Nem olyan merészek a díszítéseik, mint ahogy a közismert előadóktól halljuk. Ez által könnyebben megfejthető az alapdallam. Szintén egyszerűsítve halljuk az adatközlőinket, mikor tanítani látjuk őket feltéve, ha jó pedagógiai érzékkel vannak megáldva. Ilyen oktatóim voltak, Tímár Viktor hidegségi, László, Legedi, Andrásbá egykori klézsei furulyás. Bármilyen furcsán hangzik, Zerkula János akihez csak azért jártam párszor hegedülni, hogy ezt a módszert leellenőrizzem, mivel nagyon jól tanított.

 

Tímár Viktor és Zerkula János voltak azok, akik tanítványaiknak egyértelműen elmondták, hogy meg kell tanulni az alapdallamot. Utána saját magadtól felépíted a díszítéseket.

Ez igy rendben van, csak a saját magadtól kifejezéssel egy kicsit óvatosan kell bánni. Mivel a mi ízlésvilágunk nem egyezik egy ott felnőtt emberével. Ezért csak akkor leszünk hitelesek, ha az ő ízlése, zenei világa szerint játszunk. Figyelem; nem az ő befogadó képessége, hanem elképzelése a mérv. Ezt sokan összetévesztik. Lehet, hogy bonyolult vagyok, ezért példázódom. Tegyük fel, hogy szemtől szembe tanulás közben a diák befuj egy tájegységileg teljesen idegen futamot, pl: egy Coltranetől hallott futamot, díszítés gyanánt, ami az adatközlőnek azonnal meg is tetszik, és jóvá hagyja. Ezt viszont ő álmába se fújta volna be. Ezért ne alkalmazzuk az autentikus zenénkhez, mert csak az hiteles, amit ő is külső hatás nélkül játszana el. A végcél tehát, hogy megismerjük az alapdallamokat és a díszítési lehetőségeket külön-külön, és megtanuljuk alkalmazni a dallamokban, ahol beilleszthető a jelenlétük.

 A legkönnyebben egyszerűsíthetőek az énekelt dallamok. Az énekek sok esetben eleve egyszerűsített dallamok a hangszer játékához viszonyítva. A fentebb említett adatközlők mind ilyen dallamokkal kezdték a tanítást, mivel az általunk ismert már kihallható énekdallam könnyen lejátszhatók. A fent említett oktatási rendszer lényege, hogy az egyszerűtől a bonyolult fele tanulva haladjunk. Megtesszük az utat, amit egy adatközlő elvár a tanítványaitól, és ez által egyszerre tanuljuk a dallamokat, a különböző tájegységek díszítésvilágát és annak szabadságát.

Válasszuk tehát ki azt a néhány dallamot amit tanulni szeretnénk, és képzeljünk el egy kört, aminek a kerületére felsorakoztassuk ezeket a dallamokat, egy körülbelüli sorrendbe, ami szerint egyik adja a másikat. Ez persze nagyon szubjektív lehet, de a lényeg, hogy higgyünk benne. Induljunk el a kör mentén, tanuljuk meg a kijelölt dallamokat alapfokon, vagyis a lehető legegyszerűbb módon, ahogy játszható. Egy idő után a végére érünk. Itt már visszajutunk a kezdő dallamokra, és megteszünk egy kört, amit már bonyolultabban tanulhatunk. Ezt folytatjuk. Ha a haladási irányt egy emelkedő tengelyen ábrázoljuk, akkor egy spirált kapunk. Ez folyamatosan emelkedik, ahogy a tudásunk is gyarapodik. Ez tehát a spirális oktatás lényege.

Valójában tehát két iránya van a fejlődésnek. Az egyik vízszintesen, aminek lényege, hogy a hangszeren egyre bonyolultabb skálán mozogjunk. Itt letisztázzuk a hangterjedelmeket, az alapvető népzenei skálákat, azok megszólaltatásának lehetőségeit. Ezt a kört próbáltuk megtenni az előző fejezetbe. A másik irány a vertikális, amit Tímár Viktor elmondása alapján rekonstruáltam, és nyomon követi annak a tanulónak az útját, aki falun születve próbál a hangszeren tanulni. Ebbe az irányba tartoznak az általunk kiválasztott tájegységekre jellemző díszítések, stíluselemek, amelyek fokozatosan épülnek be a játékunkba, és egymástól függetlenül élnek bennünk. Ezt szoros összefüggésbe alkalmazzuk játékunkban, a megszólaló pillanat műveként. Ha ez a két kapocs folyamatosan és egészséges módon, kommunikál egymással, akkor megszületik a népzene, ami bennünk él.

Sok tanuló és oktató javasolja, hogy egyszerre csak egy dialektust tanuljunk meg, mivel egyet s jól elv kell hogy domináljon. Én ezt ebben a módszerben egyáltalán nem így gondolom. A módszerem lényege, hogy egy teljesen tág áttekinthetőséget biztosítson. Tanuljunk meg mindent beilleszteni, ami stilisztikailag lehetséges. Ehhez a módszerhez nem kell több türelem, mint bármely más hangszertanuláshoz. Egy pár kör megtétele után bizonyos szinten tág terek nyílnak az előadók számára.

Taglaljuk tehát ebben a fejezetbe a spirál mentén való fejlődés vertikális tényezőit. Itt elsősorban díszítésekről van szó és a megfelelő stíluselemek alkalmazásáról. Azt fogjuk összefoglalni, ahogy a tájjellegű és adatközlői díszítések folyamatosan beépülnek a játékunkba. Alapul vesszük a tanult dallamokat a megfelelő kategóriákat, ami szerint osztályoztuk őket. Ezek után bővíthetjük a kört az adatközlőink jellegzetes dallamaival.

Vertikális fejlődés

Vizsgáljunk meg néhány stíluselemet, ami a továbbiakban beépíthető bizonyos dialektusokba. Figyeld meg melyik tájegységre milyen stílus jellemző. Én két nagy csoportra osztanám a stíluselemeket, a könnyebb átláthatóság kedvéért.

Szájtechnikai -

Ujjtechnikai stíluselemek

 

Szájtechnika

 

Már tanultunk két stíluselemet, amit alapvetőnek láttam már az elején,

a síplefogás és a nyelvtechnika. Ezek a következőképpen bővülnek ki.

 

A síp vibrálása (Erdélyi tájegységekre jellemző)

 

Az alul elhelyezett és lefogott sípnyíláson telt hangzást érhetünk el. (Lásd: síplefogás) Amikor annyira befogtad a hangszert, hogy érzed az alsó oktávot, próbáldd meg finoman mozgatni a furulyát, hogy az alsó ajkadon a síp mozgása érezhető és hallható legyen. Ilyenkor egy folyamatosan mozgó hang hallható, magassága egy kómán belül változó, és a mély oktáv beszólásának intenzitása is változik. Így egy vibráló hangot lehet kicsalogatni a hangszerből. Ez a pásztorfurulya másik fontos sajátossága, amely az erdélyi dialektusokra jellemző.

 

Igaz nem minden hang vibrálható, mert a rövid hangok esetében nincs rá idő. Ezért ki kell választani a negyed - és félhangokat. Ezeket a hosszabb hangokat vibrálhatjuk. Az ennél rövidebbeket statikusan fújhatjuk. Érezd meg a mozgás erősségét, mert nem szabad kapkodva mindezt túlzásba vinni. Az erdélyi parlando jellegű dallamok adnak nagy lehetőséget e- stílusok kijátszására.

Nagyon fontos a fúvástechnikával foglalkozóknak hogy a klasszikus furulyásokat megtanítják a hasból való vibrálásra. Előfordulhat, hogy reflexből magától jön. Ez hiba! A népi gyakorlatba ez a vibrálás egyáltalán nem létezik.

 

Ujjtechnikai stíluselemek

 

Itt azokkal a jelenségekkel foglalkozom, ahol a stílus titka az ujjakba rejlik. Az ujjak mozgatásával érhető el. Itt is a gyakorlatra és a tudatosságra van szükség, ahhoz, hogy hűen tudd visszaadni a különböző népzenei dialektusokat. Három díszítés típust választottam le, annak függvényébe, hogy a lefogott hanghoz képest melyik tartományba található a díszítésre használt ujj. Ami közös bennük, hogy meg kell érezd a díszítésre használt ujjak mozgatásának intenzitását.

Pl: A moldvai zenében sokkal élénkebb díszítések vannak, míg a Gyimesibe lustábbak a díszítések. Mezőségen pedig szeretik a lyukakat finoman simogatni.

Hangfogó ujjak

Hangfogó ujjon azt az ujjat értem, ami a lefogott hang legalsó takaró ujja. Ez "D"-től - "A"-ig használt fogásoknál fontos. Elsőssorban mindezt érezni kell. Az intonáció felfele csúszhat, ezért gyakran használják a semleges terc nagyterccé intonálásánál, főleg Moldvában.

Harmadik ujj: A kecskés példáján keresztül próbáljuk meg a hármas ujj mozgatását, ami a tercet felfelé intonálja. Ez a nagy terc hallásérzetét kelti a semleges tercre hangolt lyuk fölött.

Szintén gyakori a D-moll fríg zárlatú dallamoknál, a fríg hang elérése a második ujjon való intonálással. (Lásd: A klézsei szerető csúfoló)

 

Felső ujjak

Felső ujjakon a lefogott hang fölötti fogva tartott ujjakat értem. Nagyjából hasonló az előbbi hangzással, ez néha a furulyát jobban "csicseregteti". Sok adatközlő a kettőt funkcióba felcseréli, mégis van néhány hangzás, ahol nagyon kell figyelni, melyiket választod.

Jó, ha az eredeti felvételeken meg tudod figyelni.

Alsó ujjak

Az alsó ujjakon a lefogott hang alatt szabadon maradó ujjakat értem. Fontos szerep jut az előbb említett támasztó ujj használatának, ami a fogás alatt van. A "G" és az "A" fogásnál, ha a támasztóujjadat leteszed, és a kettes és hármas ujjat a lyuk fölött mozgatod annyira, hogy éppen koppantja a lyukat, akkor egy jellegzetes bugyogást hallasz. Külső füllel azt hinnéd, hogy nyelveled a hangot, mert